Tőkés Lili

,,Nem azért élek, hogy alkossak. Alkotok, hogy élhessek”

Alig voltam 10 éves, amikor a kezembe került úgy igazán a ceruza és a papír, amikor igencsak beleszerettem az alkotásba. Onnantól fogva rendszeres tagja voltam az iskolai rajzszakköröknek, grafika foglalkozásoknak. Már akkor is tudtam azonban, hogy én nem csak rajzolni akarok: a színek világa egyik percről a másikra ejtett rabul.

2016 tavasza óta már nemcsak az iskolában, hanem otthon is komolyabban kezdtem el alkotni, számos festményt illetve Anime karakter ábrázatot készítettem el.

2017-2018 óta folyamatosan veszek részt különböző pályázatokon, ahol eddig nagy sikerekkel szerepeltem.

2018 májusában az akkori általános iskolámat 14 selyemfestménnyel ajándékoztam meg, amin Jézus Krisztus keresztútján vezet végig. Ezen a nyáron további két falfestményt készíthettem el iskolámba, amik szintén Jézus Krisztus életútjából mutatnak meg egy-egy darabot. Korábban építészmérnöki pályára készülve megismerhettem a szakrajz alapjait is, ám végül más irányba vitt az élet.

A festészet a számomra a képzőművészet legszebb ága, hisz a színeknél kifejezőbb, érdekesebb, művészibb nincs.

Szinte lélegzetelállító a színek dallama, mikor egy-egy reggelen körülnézek, s látom, ahogy a nap ébreszgeti a Földet, miközben megfesti szebbnél szebb árnyalatokkal. A Napnál nagyobb művész nincs, úgy érzem.

A festészet egy olyan világ, ahova ha valaki be tud lépni, onnan ki már nem szabadul, soha. De be kell tudni lépni, csak így képes beszippantani.

Ha valaki oda belép, egy új életet kap. Valahol legbelül mindig éreztem, hogy ez az utam. Mióta rajta vagyok ezen az úton, hogy belépjek az aranykapun, azóta más ember lettem. Megértettem önmagam. Barátra leltem magamban, és egyre több életigazság vésődött a szívembe…

Hol arany színnel, hol szénfeketével….ugyanis a festés nem csak a boldogságról szól.

Szólhat a fájdalomról, csalódásról, mélységekről.

Minden alkotásnak épp emiatt van lelke. Érezni egy festmény energiáján, hogy az alkotó mit akart átadni.

Egyszer egy kedves ismerősöm csak négyszemközt, de megjegyezte, hogy lát valamit az egyik munkám mögött. Titokzatosságot…azóta érzem, van értelme csinálnom. Hiszen ez egy alkotó feladata. Átadni a megfoghatatlant, de mindezt titokban.

Őszülő Tisza

40×40 cm, olajfestmény (2025)

Hálás vagyok a festészetnek, mert az alkotás pillanatai elkalauzolnak egy szebb világba. Kiszakítanak a valóságból, és elvisznek egy szigetre, ahol csak megértés és boldogság vár.

Ám a megfoghatatlan ajándékok tárháza itt nem ér véget. Számos szívmelemgető élmény mellett rengeteg barátot kaptam általa.

Eddig leginkább a tájképek világában, illetve a Plein-air festészetben merültem el, hiszen a természetben lehet megtalálni leginkább a nyugalmat, a békességet, a teljességet.

A természetben érzem igazán otthon magam, pláne a vízpartok közelében.

A pályaművem egy számomra nagyon kedves helyszínt ábrázol, hiszen a helyhez is, a városhoz is sok szép emlék és jó érzés köt, nevén nevezve Tokaj városához, azon belül pedig a Tisza parthoz.